Az első világháború kezdetekor közel 2 millió örmény élt az Ottomán Birodalom területén. 1919 és 1923 között becslések szerint 1,5 millió örményt öltek meg a törökök. Kisázsia és a történelmi Örményország teljes területéről kiirtották az örmény népet.

A török kormány, az Ifjú Törökök 1915 és 1918 között irtóhadjáratot szervezett az örmény kisebbség ellen. Az örményekre, korra és nemre való tekintet nélkül, deportálás, vagyonelkobzás, kínzás, tömegmészárlás és éhezés várt.

1878-ban a török vezetés írásban garantálta az örmények számára a biztosnágot (Berlini Kongresszus, 61. cikkely) ezáltal megszünt volna az évszázadokon át tartó diszkrimináció és elnyomás. Mindez csak üres ígéret maradt. II. Abdülhamid szultán elhatározta, hogy keresztül viszi az örmény népirtás tervét. Európai nagykövetek a reform végrehajtását sürgették. Az örmény lakta területekre két főbiztost küldtek, Hoff és Westenenk személyében. 1914. május 23-án aláírták az erről szóló szerződést Talaat belügyminiszterrel. Az első világháború kitörésekor a török kormány felmondta a szerződést.  

A fiatal és egészséges, 18 és 50 év közötti örmény férfiakat besorozták a török hadseregbe, majd elválasztották őket a harcoló egységektől és lemészárolták őket. Közel 300 000 embert.Az örmény vezetőket és értelmiségieket letartóztatták, majd egyszerűen kivégezték őket. Ezek az intézkedések a férfi népesség meggyengítését és az esetleges ellenállás meggátolását célozták.

1915. április 24-én Talaat belügyminiszter, Enver hadügyminiszter és Dr. Nazem főtitkár táviratot küldött a kormányzóknak, polgármestereknek és városi hatóságoknak azzal a parancsal, hogy semmisítsenek meg minden örményt.  

Örmények ezreit deportálták Anatólia és Szíria sivatagaiba, ahol napokig meneteltették őket étlen és szomjan. Időnként a török rendőrség, valamint török és kurd bandák mészárlásokat hajtottak végre köztük, a fital nőket pedig elhurcolták. Az iraki határ közelében a kormány koncentrációs táborokat tartott fenn. Ezek is az örménység megsemmisítését szolgálták. Itt gyakran nem közvetlenül ölték meg az embereket, hanem megmérgezték, vagy elevenen elégették őket. 

Talaat parancsára végrehajtott kitelepítés és mészárlás túlélőit a Szír sivatagban semmisítették meg. A túlnyomórészt nőkből és gyermekekből álló 200 000 túlélőt Der el Zorban gyilkolták le. 70 000 örményt Rász-el-Ainban, 50 000-et Intilliben öltek meg.

Az első világháború vége felé az atrocitások enyhülni kezdtek, de 1920 és 1923 között újra visszatértek.

A népirtás mögött álló ideológia a pán-turanizmus volt. Eszerint egy kizárólag türk népességből álló, Anatóliától Közép-Ázsiáig nyúló új török államot kell létrehozni.

A háború után kimondták az Egység és Haladás Bizottságának bűnösségét és távollétükben halálra ítélték a főbűnösöket.(1918-ban elmenekültek az országból)

1915. április 24-e az örmény genocídium emléknapja.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=19179&pIdx=2

         http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96rm%C3%A9ny_holokauszt

         http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/xx_szazad/ormeny_nepirtas.htm