Az ország belga gyarmat volt. 1885-től II. Lipót magángyarmata. A mintegy negyedszázadig tartó imperialista diktatúra alatt az embertelen rabszolgamunka következtében 15 000 000 fővel csökkent a lakosság száma.

 Belga Kongó 1960-ban vált függetlenné. Ezt polgárháború és elnyomó rezsimek követték. 1998-óta a 2. kongói polgárháború sújtja az országot. 1997-óta 5 400 000 ember vesztette életét. Laurent Kabila 1997-ben lett elnök, amikor elűzte elődjét Mobutut. Ám ő is tekintélyelvű uralmat épített ki. Kabilat a ruandai és ugandai hadsereg támogatta. Felszabadítási mozgalma a Demokratikus Szövetség Kongó-Zaire Felszabadításáért(AFOL). Kabila nem hajtotta végre az ország várva várt demokratizálását. Az etnikai csoportok saját területeiket védelmezték. Az ország két részre szakadt. Tuszi ellenes programja következtében Ruanda és Uganda a Kongói Demokratikus Tömörülés(RCD) nevű lázadó csoportosulás oldalára állt. Angola, Zimbabwe és Namíbia Kabila oldalán avatkozott be, különböző érdekeik érvényesítése végett.

1999-ben ENSZ közvetítéssel létrejött egy békeszerződés, melyet a kormány és az öt beavatkozó állam írt alá. E szerint azonnali tűzszünet lép életbe és a lázadó csapatokat betagozzák a nemzeti hadseregbe.

 Az ország keleti részeit máig a lázadó fegyveres csoportok uralják.

A különböző fegyveres csoportok több ezer gyerekkatonát tartottak és tartanak ma is fegyverben.

Egyes szembenálló törzsek(hema és lendu)harcosai megeszik a fogságba ejtett ellenség szívét. A kannibalizmusra vonatkozó rémhíreket az ENSZ is valósnak véli, bár bizonyítani szinte lehetetlen.

2001-ben Laurent Kabila merénylet áldozata lett. Az elnöki székben fia, Joseph Kabila követte.

Forrás: J. D. Fage - Afrika története

            http://www.klikkbank.hu/nagyvilag/20030521kannibalizmus.html