A szigetet 1642. november 24-én fedezte fel Abel Tasman. Az első európai települést 1803-ban létesítették a mai főváros, Hobart közelében. A fehér telepesek és az őslakók közötti összetűzések már a XIX. század első évtizedében elkezdődtek.

A kedvező éghajlatú szigetre egyre több telepes érkezett és mind jobban zsugorították az őslakosok vadászó, gyüjtögető területeit. 1805-ben 5000-6000 főre becsülték a bennszülött lakosságot. A két fél közti ellentét 1820-ra háborúvá fajult. A pusztító és véres háború 15 évig tartott. Az őslakosok szinte teljesen megsemmisültek a harcok és járványok következtében.

1835-ben már csak 111 főről tudtak. A túlélőket rezervátumokba telepítették. A megváltozott körülmények miatt az őslakosok száma rohamosan csökkent. Az utolsó tasmaniai férfi, Billy Lannee 1865-ben halt meg. Az utolsó nő, Truganini pedig 1877-ben hunyt el.

Az egyik legarchaikusabb kultúra szállt sírba velük.

Forrás: A kultúra világa - A föld országai a világ népei