A szovjetunióban végbement "nagy terror" áldozatainak pontos számát nem ismerjük. Az évek alatt több becslés is napvilágot látott. Robert Conquest szerint 1937 januárjáig 5 millió embert tartóztattak le, 1937.január - 1938 december között 7 millió embert tartóztattak le, ebből 1 milliót kivégeztek. Szolzsenyicin 1 700 000 halottról tud, akiket 1939. január 1 - jéig végeztek ki. Molotov szerint az 1928 - ban számbavett 5 618 000 kulákból 1935 januárjára 149 000 maradt.

1929 és 1936 között a letartóztatások, deportálások, kivégzések és éhínség következtében 15 millió ember pusztult el a Szovjetunióban. 1953 - ig további, kb. 5 000 000 ember.

A letartóztatások, kivégzések és munkatáborokba való deportálások, etnikai tisztogatások Sztálin haláláig folytatódtak intenzíven. 1953 - tól csökkentek ezek a cselekmények. A hadi és politikai foglyokat GULAG táborokba deportálták. (A GULAG eredetileg csak a munkatáborok központi irányításának megnevezése volt, csak később kezték használni a táborokra és a rendszerre.) Minimum 476 táborkomplexum létezett, ezek további táborok ezreire oszlottak szét. Ezek a táborok sok esetben haláltáborokként szolgáló kényszermunkatáborok voltak.

A Nagy Terror idelyén(1937 - 1938) minden bizonnyal területenként kiszabott kvóták alapján határozták meg a letartóztatottak számát. A politikai, gazdasági és katonai célpontokon kívül lényegében mindegy volt a letartóztatott, kivégzett vagy munkatáborra ítéltek személyazonossága. Csak a kvótát kellett teljesíteni.

A munkatáborok 1937 - ben váltak ténylegesen haláltáborokká, melyekben egyszerűen halálra dolgoztatták az embereket. 1939 - től enyhülés következett.

E téma etnikai vonatkozásai még ma sem ismertek teljesen. Tehát nem tudjuk, hogy az éheztetett, deportált letartóztatott és kivégzett emberek pontosan hányad része szenvedett el üldöztetést etnikai hovatartozása okán.

Oroszország és a későbbi Szovjetunió mindig is többnemzetiségű állam volt. A mindenkori orosz vezetés nem törekedett a népcsoportok erőszakos eloroszítására, vagy kiirtására. A kommunizmus első évtizedeiben a nemzetiségek nemzettudatának kialakulására törekedtek. A kis népeket irodalmi nyelvvel látták el és saját vezető rétegük kialakulását segítették. Ám a folyamatok megváltoztak az 1930 - as években. Minden elnyomásba és terrorba ment át.

Az I. világháború után kb. 800 000 zsidót és németet deportáltak Oroszország nyugati határvidékeiről.

A kuláküldözés során legkevesebb 7 000 000 ukránt éheztettek halálra 1932 és 1933 között(lásd: ukrán népirtás) 

1943 - 44 - ben a Kaukázusból milliókat deportáltak középázsia sivatagaiba. A teljes csecsen, ingus, kalmük, balkár, karacsáj, krími tatár és  masketian török népet.

A Szovjetunió nyugati országrészeiből 1 200 000 németet deportálnak Szibériába.

Több mint 6 000 000 embert deportáltak az ország távoli területeire.

A deportálásokat az NKVD (biztonsági rendőrség) végezte.

Az ország nyugati területein egész városokat deportáltak.

A száműzött lakosság helyére pedig a Vörös Hadsereg leszerelt katonáit telepítették családjaikkal.

Az etnikai alapú tisztogatások kiváltó oka a szovjet rendszer intézkedése lehetett. A kisebbségi nemzeteket, népcsoportokat egységesítették és földet biztosítottak számukra. Garantálták a nemzeti területeket és etnikai alapokon nyugvó mezőgazdasági településszerkezetet akartak létrehozni. Azonban az azonos társadalmi osztályba tartozók között a szolidarítás helyett a gyűlölködés éledt fel. A többségi, orosz népességben felébredő gyűlölködés alapja pontosan a föld volt.

Malyd feléledt a szovjet vezetésben a xenofóbia. Eleinte ideológiai alapon, az idegen kapitalista befolyással szemben. Ez az 1930 - as évekre megteremtette az etnikai gyanakvást. Hamarosan a kollektivizálást is az etnikumok ellen fordították.

1933 - tól németek, finnek, lengyelek, észtek, lettek, litvánok, koreaiak, kurdok, perzsák, kínaiak, bolgárok, románok százait, ezreit deportálták a határterületekről a belső régiókba. Ezek mind gyanús etnikumnak számítottak és nyíltan, nemzeti alapon, kollektívan üldözték őket az anyaországaikhoz fűződő kapcsolataik és "megbízhatatlanságuk" miatt. A nemzeti hovatartozás már elég volt az azonnali letartóztatáshoz.

Ezeket az intézkedéseket elkülönítették a többi tömegintézkedéstől, pl.: kulákok üldözése. Ez volt a 00447 - es rendelet.

Az összes kivégzett kb. 1/3 - át alkották a nemzeti hovatartozás okán kivégzettek 1935 - 1938 - ig. Ez több mint 800 000 ember. 1938 - tól nyílt kegyetlenséggel folytak a deportálások.

A száműzetésben élő népcsoportok túlélőit, javarészét Mihail Szergejevics Gorbacsov engedte haza.

Forrás: Terry Martin - The Origins of Soviet Ethnic Cleansig (A szovjet etnikai tisztogatások gyökerei)

            Anne Applebaum - A GULAG története