Az 1960-ban függetlenedő Nigériában súlyos politikai és etnikai ellentétek kerültek előtérbe. Az 1964-es választásokat követő zavargásoknak ibó tisztek puccsa vetett véget 1966-ban. A szintén ibó Johnson Aguiyi Ironsi ellenpuccsot hajtott végre és ideiglenes kormányzást vezetett be. Egy unitárius berendezkedésű államot akart létrehozni. Az államigazgatásban az ibókat juttatta előnyhöz.

Ennek következtében az északi országrészben kb. 30 000 ibó esett áldozatul az elégedetlenkedő tömeg álltal elkövetett mészárlásoknak.

Egy újabb ellenpuccsal Yakubu Gobwon került hatalomra. A zavargások folytatódtak. Mivel a kormányzat nem tudott békét teremteni, a keleti régiókat kormányzó Chukwuemeka Odumegwu Ojukwu ezredes kimondta a keleti országrész, Biafra elszakadását, 1967 május 30.

 Kitört a polgárháború. A Biafrai Köztársaságot csak kevés állam ismerte el. A központi hatalom túlereje legyőzte a jól szervezett biafrai hadsereget. A központi kormány blokád alá vonta Biafrát. Az országban hatalmas éhinség tört ki. A nigériai hadsereg által elkövetett mészárlások és az éhinség következtében 1 000 000 - 3 000 000 ember vesztette életét. 3 000 000 ibó menekült el a térségből.

 1970-ben az ellenállás összeomlott. Biafra megszűnt önállónak lenni.

Ojukuwu ezredes Elefántcsontpartra menekült.

forrás: Angyal Boglárka - Nigéria története 1945-1993