1944-ben és 1945-ben a szerb partizánok  népirtást követtek el a magyar, német és horvát lakosság ellen. A vajdaságban katonai közigazgatást vezettek be. A kommunista pártvezetés utasítására etnikai alapú, statáriális büntetőeljárások kezdődtek. Kimondták a magyar és a német nép kollektív bűnösségét a háború kirobbantásában.

Az embereket gyüjtőtáborokba hurcolták, megkínozták, megcsonkították és kivégezték. Nőket, gyermekeket erőszakoltak és gyilkoltak meg. A holttesteket tömegsírokba dobták, vagy sintértelepekre vitték. Később a tömegsírok fölé épületeket, sportpályákat építettek.  Tito és a kommunista vezetés mindent megtett, hogy eltitkolja a népirtást.

 40 000 - 50 000 magyart, 40 000(?) horvátot gyilkoltak meg. Kitelepítettek, vagy lemészároltak 290 000 németet. 84 000 magyart elűztek otthonából.

Ismert internáló táborok:  Gádor (Gakovo), Tiszaistvánfalva (Bački Jarak), Körtés (Kruąevlje), Molidorf, Rezsőháza (Knićanin), Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica). Ezekben a táborokban becslések szerint 70 000 magyar és német embert gyilkoltak meg. Jozo Tomasevic történész professzor szerint az áldozatok száma 200 000 fő. Ebből 166 000 horvát. A nyugati szövetségesek megszállási övezetébe menekülő embereket az angolok visszatoloncolták Jugoszláviába, ezzel a szerb partizánok áldozataivá téve őket.

Szlovéniában 1999 és 2001 között 296 tömegsírt tártak fel.

A kommunista vezetés az eseményeket részben az 1942-es újvidéki mészárlásra való válasznak tekintette.

A népirtások legfőbb felelőse Josip Broz Tito, Jugoszláv elnök.

A batinai háborús emlékmű tetején az egyik legrettegettebb partizánnő, Julka szobra áll.

"Voltak akiket kettéfűrészeltek vagy karóba húztak, másokat elevenen elégettek vagy eltemettek. Egyeseknek leszaggatták a körmüket, felhasogatták a bőrüket, majd besózták. Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyveleje szét volt loccsanva. Az egyik asszony terhes volt, mikor kitaposták belőle a gyereket. Sok esetben meggyfabotra kötött tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat; volt, akinek az orra is leszakadt az ütéstől. Legtöbbjüknek azonban egyszerűen csak fejszével levágták a fejét. Az asszonyok sírva keresték fiaikat, férjüket a holttestek között. Mindenütt vértócsában feküdtek az emberek. Szörnyű látvány volt."

                                                                                                                                                                                                                  Teleki Júlia (túlélő)

források: Stark Tamás - A magyar történetírás az 1944. őszi délvidéki megtorlásokról 

           Cseres Tibor - Vérbosszú bácskában, http://mek.oszk.hu/03300/03393/03393.htm#13

           Matuska Márton: A megtorlás napjai

           http://www.reformatus.hu/confessio/2004_4/thomka.htm

           http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9lvid%C3%A9ki_v%C3%A9rengz%C3%A9sek

           http://www.mult-kor.hu/20080311_meszarlassal_alltak_bosszut_tito_partizanjai

           http://barikad.hu/node/7930